Bevezető

A históriai tarokkparti Manapság a társasági, azaz a többjátékosos kártyajátékok mintha hanyatlásnak indultak volna. A múlt század elején még roppant népszerű volt, nemcsak mint szerencsejáték, de mint társasági elfoglaltság is; ki-ki a maga társadalmi és intellektuális szintje szerint "verte a blattot". A XIX. század végétől már jól körvonalazódott mindez; az elit és a falusi "intelligencia" tarokkozott, a kishivatalnok preferánszot vagy ékartét játszott, a polgári családoknál esténként whisteztek, bridzseltek, de később nagy népszerűséget szerzett a römi és a kanaszta is. Aztán megjelent az ulti, a talonmáriás továbbfejlesztett változata, ami a második világháború után csaknem egyeduralkodóvá vált hazánkban. Eközben a tarokkjátékok sora is bővült néhány - egyre kifinomultabb és bonyolultabb - játékvariánssal, ami a megrögzött tarokkosok számára előrehaladást jelentett, de talán sokakat el is riasztott ettől az amúgy sem túl egyszerű kártyajátéktól. De azért nem ritkán leültek a kártyapakli köré az emberek lórumozni, makaózni, zsírozni, rikikizni is, bár ezeket a kártyajátékokat sokan lenézték a nagy kártyások közül, holott nagyon érdekes és egyedi ötleteket is találhatunk bennük.

Mert a kártya mindenre jó; gyerekeknek való pofonegyszerű partiktól kezdve a licitálós vagy épp a gyűjtögetős partikon át a legkomolyabb logikai és memóriai képességeket igénylő elmesportokig bezárólag mindenki számára nyújthat éppen neki megfelelő elfoglaltságot, közben pedig akár blöffölési és hazardírozási képességeket előtérbe helyező partikat is játszhatunk vele, filléreket és vagyonokat nyerhetünk és veszíthetünk néhány lapon. De mint logikai segédeszköz, akár még a józan észt látszólag meghazudtoló bűvésztrükkök bemutatásához is elsőrangú kellék lehet.

Manapság azonban már nem sokan ismerik ezeket a régi, érdekes játékokat. Szinte kizárólag a póker, a römi, vagy esetleg talán még a Pikk dáma ismert a nagyközönség előtt, (persze, mert ezeket lehet ingyen letötlteni táblagépekre és laptopokra:-)) - a kanaszta is időnként előfordulhat, de sem a whist, sem a bridzs nem tartozik már a társasági szórakozás körébe; ez utóbbi leginkább hivatalos sporttevékenység lett. De még az ulti is eltűnőben van, ritkán játsszák, pedig azelőtt minden parkban és vasúti váróban, valamint műhelysarkokban, strandokon és kocsmákban is gyakori volt ez a kártyajáték.
Talán a legérdekesebb momentuma ennek a banalizálódó kártyavilágnak, hogy néhány régi játékot ügyes cégek áttervezett paklikkal sajátjukként dobnak piacra: ilyen karriert futott be az UNO, a SOLO (mindkettő egy sima makaó-változat speciális paklival), a Wizard, (ami a rikiki új köntösbe öltöztetése), hogy csak a legnépszerűbeket említsem. De ettől még a régi játékok legnagyobb többsége kihalhat, még szerencse, hogy néhány megrögzött kártyás, gyűjtő, rajongó és játéktörténész ezeket megőrizte, és hozzáférhetővé teszi a nagyközönség számára is.

Ez az oldal is hasonló céllal jött létre. Bár nem vagyok sem profi kártyás, sem történész, összegyűjtöttem néhány érdekes és régi kártyajátékot, amelyeket mind ki is próbáltunk, sokukat rendszeresen játsszuk is, amikor időnk engedi. Egyik-másik játékot kissé át is alakítottuk, mert pl. a hazánkban kapható tarokkpaklikban nincs meg minden lap egy német vagy francia játékhoz; ilyenkor a pontokat és a licitet is érdemes átszámolni, ha ki szeretnénk próbálni az adott partit. Aztán néhány játéknak létezik egy csomó változata; ezeket is érdemes kipróbálni, míg megtaláljuk a nekünk legszimpatikusabbat; de egy-két esetben még az is megtörténhet, hogy egy szabályt azért illesztünk be, vagy változtatunk meg, mert egyszerűen úgy gondoljuk, hogy úgy szórakoztatóbb lesz a parti.
Egyszóval ez az oldal az én saját oldalam, még saját kártyajáték is van közte. A játékok szubjektív válogatás alapján kerültek fel ide, mondhatom talán, hogy a kedvenceimet publikáltam, úgy, ahogy mi játsszuk őket. A szabályok egy része az Internetről való, de egyik sem egyszerű beillesztése egy másik weboldalról kimásolt szövegnek. A szakirodalom angol nyelvű szabályait nemcsak lefordítottam, hanem a már említett okok miatt több esetben magyarítottam is, a paklitípus, a meghonosodott kifejezések, a pontozás és egyéb tényezők miatt. De ezek a szabályok is vidáman megváltoztathatók, én is több helyen jeleztem, hogy esetleg mit érdemes még bennük végiggondolni, illetve hogyan szóltak az eredeti (ha egy kártyajáték esetében egyáltalán létezik ez a fogalom) szabályok.
A mai ismert, népszerű és közkézen forgó kártyajátékokat innen kihagytam, hiszen épp az volt a célom, hogy mást is játsszunk, mint pókert vagy römit. Ugyanakkor a - talán még ma is népszerűbb - snapszert beleraktam, mert a magam részéről a további népszerűsétésre érdemes, szinte tökéletes kártyajátéknak tartom, ráadásul a hármasban játszható változatát kissé megcsavartuk; ez is szerepel a leírásokban, hátha valakinek megtetszik.

Amiről viszont nem szól ez az oldal, az a pasziánszok népes családja; az én felfogásom szerint a pasziánsz - bár sok szellemes és érdekes változatát ismerem -, nem tartozik a társasági kártyázás körébe, ezért itt és most nem foglalkozom vele. Hasonlóképpen nem tartom igazi kártyajátéknak a pókert, a bakkarát és a többi kaszinó-típusú hazárdjátékot sem, valamint számomra akkor is elveszti a szépségét egy parti, ha a pénzszerzést szolgálja. Tét nélkül természetesen sok játékot nem érdemes játszani, hiszen épp ez a motiváció benne, de csak azért leülni kártyázni, hogy pénzt nyerjek, az kőkemény üzlet, és így már már nem sok keresnivalója van a játékok között. A nyeremények vér nélkül való komolyan vételéhez talán a legszerencsésebb választás az lehet, amit a sokszor évtizedek óta összeülő tarokkosok szoktak csinálni: ők folytonos listán írják a partikat, könyvelik a kiadást és a bevételt, (újabban excel-táblákban is), és így ráadásul még az egyes partik is megőrződnek. De a mi baráti körünkben az is bevált, hogy egy nagy doboz lejárt szavatosságú egyforintost tartunk kártyázni, amivel ugyanolyan izgalmas lehet a játék, mint érvényes címletekkel.

Remélem, ha kis mértékben is, de talán én is hozzájárulok ahhoz, hogy néhányan megismerjék, milyen az élet a pókeren és a kattintós pasziánszon túl, és ha páran összejönnek kártyázni, ne csak az UNO-kártya kerüljön elő a polcról. Jó lapjárást és sok izgalmas partit kívánok mindenkinek!